Ilyenkor Húsvét tájékán szinte minden tömegtájékoztatási eszközön hallható az állatvédők felhívása, mely szerint, akár mennyire is könyörög gyermekünk egy élő nyusziért, ne vegyük meg, mert az ünnep elmúltával nagyon sok tapsifüles végzi az utcán. Való igaz ilyenkor sok a hirtelen felindulásból lett alkalmi állattartó, de egy kisállattal való foglalkozás sokat segíthet egy gyermek egészséges személyiség fejlődésében. A kutya a macska, a rágcsálók és a teknős a legkedveltebben tartott háziállatok. Azt, hogy végül is, lesz e egy új családtag, azt mindig a szülőnek kell eldönteni, mert igaz, hogy a gyerekek először szívesen foglalkoznak az új jövevénnyel, de az idő múlásával, az újdonság varázsa alábbhagy. Egy háziállat a feltétlen szeretet, amelyiknek szőre van, azt lehet simogatni, hozzábújni. Arról nem beszélve, hogy egészségügyi vonatkozásai is vannak az állattartásnak. Kísérletek igazolták például, hogy a kutyák pozitív hatást gyakorolnak az autista gyermekekre, de említeni lehetne itt akár a lovak jótékony hatását is, mozgásszervi problémákkal vagy idegrendszeri sérüléssel született gyermekek esetében. Amennyiben a gyerek kiveszi a részét az állat gondozásából, úgy érezheti, hogy szükség van rá, megtanulja a rendszerességet, hiszen az etetés, tisztítás, törődés folyamatos, és évekre szól. A gyerekek, már óvodás korban segíthetnek a kisállat tartásban, például etetésben, vagy alomtakarításban, nagyobb korukban pedig át is vállalhatják teljesen a házi kedvenc ellátását.

Hogyan szoktassuk hát gyermekeinket rendszeres állatgondozásra?

Legyünk következetesek! Ha megállapodtunk a gyermekkel egy-egy részfeladat elvégzésében, ne essünk abba a hibába, hogy ha nem csinálta meg a csemete, akkor előbb-utóbb megcsináljuk mi. Mert ennek az lesz a következménye, hogy a végén minden ránk marad. Ha a gyermek látja, hogy bármit is tesz, a feladatot el kell végeznie, egy idő múlva inkább meg fogja csinálni, hogy "túl legyen rajta", aztán persze kialakul a kötődés a kisállathoz, és már nem kell noszogatni. Persze, nekünk szülőknek is felelősségteljesen kell viselkednünk, mert a gyermekek rólunk vesznek példát. Fontos hogy az állat amelyet választunk, ne legyen agresszív, mert ha a gyermek még kicsi, akkor pusztán jó szándékkal, játékból, a világgal való ismerkedés gyanánt fájdalmat okozhat az állatnak, aki erre támadhat. Erre, nekünk kell odafigyelni. Bár egy kis kedvenc felelősség, és kötelezettségekkel jár, mégis érdemes gazdivá válnunk, hiszen azok a gyermekek, akik kisállat mellett nőttek fel, bizonyítottan empatikusabbak, nagyobb önbizalommal rendelkeznek, és kifinomultabb a non verbális kommunikációjuk.

Muszka Evelin